XXXVI° MOV – Meeting Orienteering Venice – 2017. november 11-12. Velence, Olaszország

Category: 2017, Eredményeink

XXXVI° MOV – Meeting Orienteering Venice – 2017. november 11-12. Velence, Olaszország

Egyesületünk képviseletében egy kisebb csapat utazott a Meeting Orienteering Venice elnevezésű nemzetközi tájékozódási futó versenyre Olaszországba.

A számos országból érkező versenyzőket felsorakoztató nemzetközi mezőnyben Angyal Dániel és Mérő Dominika egyaránt bronzérmes lett a vasárnapi futamon. Dani az előző nap megrendezett éjszakai versenyen is harmadik legjobbként ért célba, így ő összetett 3. helyezett is lett. Jutalmul gyönyörű, díszdobozban elhelyezett plakettet kaptak.

 

Az alábbiakban Domcsi élménybeszámolója olvasható:

Volt egyszer egy Velence

 

Minden Szlovéniában kezdődött…

Dani és én azért vehettünk részt ezen a kiruccanáson, mert amikor Szlovéniában a sziklák között szenvedtünk Melcsinek fantasztikus ötlet pattant ki a fejéből: az összetett bajnokoknak fizet egy kört Velencébe.

Utunk megkezdése Kr.u. 2017. november 10-re tehető. A zötykölődés kellemes hangulatban telt, evést-alvást váltogattuk (kivéve a sofőrt). Itáliába érve azonban mindenki figyelni kezdett, mint a szurikáták, ki látja meg először a tengert. Örömünk azonban elszállt, mikor a komphoz érve a vendégszerető olaszok szembesítettek azzal a ténnyel, hogy a komposok strike-olnak és lehet, hogy csak másnap reggel indul hajó a szigetünkre. A helyiektől tanulva azonban várakoztunk. 3 óra dekkolással meg is úsztuk, akarom mondani pont, hogy nem kellett úsznunk, mert a matrózok megkegyelmeztek a fáradt vándorokon és száraz lábbal átértünk Lido szigetére.

Aznap este még volt bennünk annyi szufla, hogy helyi járatos vízibusszal visszapancsoltuk magunkat Velencébe. Nézelődtünk, nehogy a versenyen kelljen megállnunk megcsodálni az üvegtárgyakat és a szebbnél szebb karneváli maszkokat.

A szervezőknek hála, részt vehettünk egy afféle terepbemutató edzésen, ahol főleg azt próbáltuk ki, hogyan kell akrobatikázni, hogy ne essünk el valamelyik turistában. Na jó, azért a térképnézegetésre is szántunk egy kis időt. Ez után megízlelhettük a híres olasz konyha mutatványainak eredményét.

Este az éjszakai futamra került sor, ahol sok turista szemébe kellett belevilágítanunk, hogy félreálljanak az amúgy egy embernek sem elég széles sikátorban. A verseny után teával és keksszel kínáltak minket a rendezők. Reménykedve aludtunk el, hogy másnap látunk is valamit a városból a ködön kívül.

Vasárnap viszont ugyanabban a gyönyörű semmiben hajóztunk át újra Velencébe, hogy másodszor is elveszhessünk a sok lagúna és sikátor elegyében. Itt már minden világossá vált (igaz én az éjszakaira is úgy emlékszem vissza, mintha nappal lett volna…). Az eredményhirdetés menete viszont koránt sem úgy zajlott, mint ahogy gondoltuk. Nem is összetett, de nem is csak a nappali futam volt hirdetve.

Először is (nagy meglepetésemre) kiszólították a vasárnapi dobogósokat, (melybe én is beletartoztam), ők bársony-plakettet kaptak. Majd az összetett első egy olasz tészta-keksz válogatást zsebelhetett be. Jómagam vasárnapi 3. helyezése mellett, igen szép és rendkívül becsülendő eredménynek tartom Dani összetett harmadik helyét, melyet két 3. hellyel vívott ki.

Így indultunk haza, tele ködös ám csodás élményekkel, képekkel a tarsolyunkban, és ropogós olasz pizzával a hasunkban.

 

Készült, Németh Zsoltné megbízásából.


.

.

Megosztás