12 órás váltó – avagy amikor a hóhért akasztják

A korábbi években volt szerencsém kipróbálni a 24-12-6 órás váltókat a rendezői oldalról, épp ideje volt már el is indulni rajta egyszer! Eleinte a 24 órásban gondolkodtunk, de mivel nem lett meg a 6 csapattag, inkább átneveztünk a 12 órás megmérettetésre. Különben is, a kis Vukkal ellentétben a sötétség nem a barátunk, hacsak nincs egy jó lámpánk.

Reggel kissé hűvös, szeles időben érkeztünk a Zala megyei Csödére. Marton Balázs, Böröczkyné Makai Anna, Eszlári Dávid és Palumbi Edit vágott neki a versenynek. Megkaptuk a pályalistát, így rögtön elkezdhettük kidolgozni a taktikát. Azt hamar beláttuk, hogy az LD pályákat nyugodtan kihagyhatjuk, nem fog beleférni az időnkbe. Az első futónak bedobtuk Balázst, hadd küzdjön a sűrűjében. A második futók már szinte üres erdőben kereshették a pontjaikat, addigra jól szétszóródott a mezőny. A két FF pálya után Dávid még frissen bevállalt egy LE-t, majd Eci egy SD-t. Ezután mindenki SE-t fogyasztott. A pályák az előző heti Mecsek Kupa küzdelmei után fizikailag nem voltak gyilkosak. Elég jól meg tudtuk jósolni, hogy ki mennyi idő múlva fog célba érkezni. Futáshoz jó idő volt, de a pihenő őrség inkább a sátor alatt, hálózsákban kucorgott, a szél és időnként pötyörgő eső elől védekezve.

Az időjárás szomorúsága egyáltalán nem nyomta rá bélyegét a hangulatunkra, néha már egy fél szó adta a következő poént, rengeteget viccelődtünk, nevettünk. Második futása után Balázs elővette a titkos tartalékait és benzinfőzőn levest melegített, ami mindannyiunknak nagyon jólesett. Dávid azt kérdezte, előfordult-e már, hogy a váltótárs nem ért oda időben a váltóhelyre? Igen. A sors iróniája, hogy legközelebb pont ő került ebbe a helyzetbe, kicsit lemaradt Anna beérkezéséről.

Velünk egy időben rendezték a tájbringa Magyar Kupát is, de térben olyan jól el volt különítve a két mezőny, hogy nem zavartuk egymást, annyit lehetett érzékelni belőle, hogy az utakon időnként elsuhan egy tájbringás versenyző. A Honvédból Németh Bence és Németh Zsoltné Melinda tekert a helyezésekért.

Szürkületi pályára 18:00 után lehetett menni. Éppen én mentem ki az előző pályára, ezért úgy terveztük, hogy este 6 körül érkezzek be, hogy a következő versenyzőnk már a szürkületin mehessen. Az időt egész jól sikerült tartani, 18:07-kor voltam a célban. Balázs azzal fogadott, hogy szürkületi pályára csak 19:30-tól lehet menni, ezért ő még kimegy egy SD-re, és majd fél 8-kor jön be. Ezután Anna viszi a ST pályát, Dávid pedig az LT-t. Utána valószínűleg nem lesz már időnk egy egész pályát lefutni, tehát 11 pályát tudunk teljesíteni. Anna még lámpa használat nélkül tudta végigfutni a távot, Dávidnak viszont ez volt élete első éjszakai futása. Ifjú titánunk a vártnál korábban suhant át a célvonalon, én nem is vettem észre, így amíg azon izgultam, hogy beér-e 10 óráig és meglesz-e a 11 pálya, addig csapattársaim engem kerestek, hogy indulhatnánk haza. 🙂

Az eredményhirdetésnél nem voltunk érdekeltek, szerényen a futottak még kategóriában végeztünk. Ebben a csapatban most ennyi volt, mindenki odatette magát, hozta a képességeinek megfelelő eredményt.

Hazafele úton a fáradtságtól elaludtam, majd arra ébredtem, hogy Sárváron vagyunk. Hol? Kiderült, hogy a legközelebbi nyitva tartó benzinkutat keressük, mert a tankban lévő üzemanyaggal már nem értünk volna haza. Nyitva tartót már itt sem találtunk, de egy automata kút megmentett minket az autóban való éjszakázástól.

Aki most ott volt, az jól érezte magát, aki meg nem, az sajnálhatja, és a legközelebbi 24-12 óráson szívesen látjuk a csapatba. Mi biztos megyünk! 🙂

Palumbi Edit